Sziasztok üdv mindekinek!

Az előző részben szó esett a gyomnövények elleni harcról és részben érintettünk egy két dolgot ami kell ahoz, hogy egy dirtpark jól tudjon üzemelni. Zárójelben jegyezem meg, hogy úgy tűnik a gyomirtós módszer kellően hatékonynak bizonyul ahhoz, hogy a fűkaszáláson kívül mássál is tudjak foglalkozni. Ennek hála úgy néz ki, idén megint fejlődik egy kicsit a pálya. 
          A hétvégén voltam is kint és 6 órát azzal töltöttem, hogy talicskáztam a földet egyik kupacról a másikra. Ez ebben a megfogalmazásban elég értelmetlen dolognak tűnik és be kell valjam, időnként éreztem is úgy, hogy tök értelmetlen amit csinálok. Persze nem az! Még egy rövid gondolatot had szúrjak ben ide ami ebben a röpke hat órában jutott az eszembe, aztán elmondom, miért is van értelme ezt a rengeteg földet megmozgatni és formálgatni. Szóval egy fura gondolatom vagy érzesem támad miközben töltögettem a talicskát, mégpedig az, hogy én ezt már csináltam régebben is. Ugye amit említettem már, hogy sas hegyen nagyon sokat ástam. Olyan érzés volt mintha kicsit vissza mentem volna az időben és újra középiskolás lennék és ez lenne a legfontosabb dolog hogy jó legyen az ugrató és tudjak gyakorolni. Ezután jött csak a még furább gondolat ami rövid időre el is keserített, talán egy kicsit. Már nem vagyok középiskolás és baromira nem ez kéne legyen a legfontosabb. Felnőtt ember vagyok aki dolgozni jár és nem a suli mellé mint régen, számlákat kell fizetni, autót fent tartani stb. Talán erre mondják, "van aki sose nő fel". Na és akkor itt kanyarodnék vissza arra, miért is érdemes ennyit izzadni a talicska mögött. Azért mert utána látom hogy mien irgalmatlan tempóban tudnak fejlődni a srácok akik használják ezeket az ugratókat és, hogy ez nekik legalább olyan jó érzés mint régen nekem volt. Tényleg kevés olyan jó érzés van mint amikor az ember bead egy nehezebb trükköt és hibátlanul landol. 
          Röviden megemlíteném még itt azt is, hogy a F.H.N.K. sorozat nem ált le és mégy csinálom a deszkás edzést csak ritkábban mivel most kicsit rá kellet feküdni a pálya karbantartásra és az elég sok időt és energiát vesz el. 
          Térjünk is vissza az xeleven dirtparkra. Még egy fontos tényező van ami persze nem csak a dirtparkokra igaz hanem mindenre legyen az bolt, kávézó, akármi. Ez az elhelyezkedés. A mi esetünkben ez nem túl szerencsés, mert sajnos elég messze vagyunk budapestől és tömegközlekedéssel sem a legkönnyeb eljutni hozzánk. Ezért van az, hogy még nagyon kevesen járnak a pályára. Egy barátom mondta, ha ez a dirpark valahol bent lenne a városban könnyen megközelíthető helyen akkor már sokan járnának ide. Szerintem félig csak megnyugtatásból mondta de van benne igazság. Az ember könnyebben el megy valahova egy kicsit sportolni ha az nem esik ki a komfortzónájából. Ahoz viszont, hogy messzebb lévő helyre is felkerekedjen, annak a pályának tudni kell adni valami pluszt. Ezt a plusz nehéz és időigényes megvalósítani, de úgy érzem hogy közelítünk felé. Ugyanis a hétvégen nem csak ugrató épült, de a szivacsgödör helye is fixálódott és az épités folyamata is elindult. 
         Ezzel a jóhírrel búcsuzom egyelőre, hamarosan jelentkezem. Remélem tetszett a cikk, ha igen dobjatok egy like ot, kövessetek facebookon és instán, ha pedig úgy éreznétek hogy tudnátok segíteni a munkánk akkor a patreon oldalunkon ezt megtehetitek. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet sziasztok!

Sziasztok üdvözlök mindenkit!

Régóta tervezem már, hogy írok erről a témáról, mert ugye mint tudjátok egy ideje már üzemeltetgetem az x-eleven dirtparkot. Vagyis helyesbítve próbálom üzemképes állapotura megcsinálni. Ami borzasztó nagy kihívás. Sokkal nagyobb mint azt akkor hittem amikor bele vágtam. 
           Kicsit menjünk vissza az időben ahoz, hogy elmondhassam miért is gondoltam egyszerübbnek ezt a dolgot. Szóval egyszer réges régen mikor még a Magyar mountainboardozás rövidke fénykorát élte, akkor kezdtem el én is boardozni. Nagy szerencsém volt ugyan is nem messze laktam attól a pályától ahol akkoriban több verseny is  megrendezésre került. Ez a hely a Sas hegyi dirt park volt. Nagyon sokat jártam oda szerettem ott lenni nagyon jó kis pálya volt. Ebből adódóan egész sokan jártak ki ide bicózni. És itt az első nagyon fontos dolog egy dirt park könnyebb fenntartásához. A látogatók. Mért is fontos ez? Azért mert pusztán azzal, hogy használják a pályát egyben valamelyest karban is tartják. Persze az ívek és az eldobók kopnak meg elöbb utóbb kerék mélyedések lesznek itt ott, de ugyan akkor ahol sokat gurulnak ott kemémyebb lesz a talaj, nem nő ki a fű és a gaz, ami rá kellett jőjjek a legnagyobb ellensége egy földből készült pályának. Egy másik nem mellékes jótékony hatása annak ha sokan járnak ki a pályára, hogy a riderek folyamatosan alakítják és fejlesztik az adott helyet. Én is rettenetesen sokat ástam régen a sashegyi parkban. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor belevágtam a dirtpark projektbe akkor arra apeláltam, hogy majd jönnek mások azt megásság helyettem. Én lennék a legboldogabb, ha csak azzal kéne foglalkozzak, hogy íveket ások meg kerék nyomokat töltök vissza. Nem, az igazi ellenség mint mondtam a növényzet. Abszolút nem gonoltam, hogy a legnagyobb csatákat a páyáért majd a természettel kell megvívjam. Ebből adódóan nem is voltam felkészülve erre. Egy kérdéssel tudok jól rá világítani a szemlélet változásomra. Ha annó megkérdezik tőlem: Mik a legfontosabb szerszámok egy dirtpark karban tartásához? -azt mondtam volna, hogy ásó gerebje talicska stb. most úgy keztedeném, fűkasza, permetező, gyomirtó... Szóval az utóbb említett szerszámok hiányában vágtam bele az egészbe. Az első évben egyébként nem is volt baj. Mivel akkor lett frissen oda hordva a föld és inkább a por volt az ellenség. Aztán a következő évben már megvetette a lábát, vagyis inkább gyökerét az összes létező gyomnövény és ipari módon nőttek is. Ekkor láttam be hogy egy kapával és egy ásóval, olyan vagyok mint baltás a tankkal szemben. Vettem is gyorsan egy benzines fűkaszát. Gondoltam, na ezzel majd nagy király leszek. Gyorsan levágom az összes növényt a pályán és minden probléma megvan oldva. Igen ám csak, hogy ez a folyamat eggyáltalán nem gyors, főleg ha a fejmagasságig érő gyomnövényekről van szó. Pláne úgy, hogy nem minden nap tudtam kijárni írtani és így egy kicsit olyan lett a dolog mintha direkt szivatnának, mire egy résszel végeztem, ott ahol elkezdtem már megint lehetett vágni. Ezért kellet idénre új fegyvert is bevonni a harcba a gyomirtó formályában. Ezzel sem értem még át igazán nagy áttörést de még nem sokszor tudtam kimenni permetezni, szóval még nem adtam fel. 
             Hát szóval itt tartok most. Ha tetszett a cikk és még olvasnátok a témárol akkor dobjatok egy like ot, kövessetek facebookon, instán és látogassatok el a patreon oldalunkra is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet sziasztok!

Sziasztok üdv mindenkinek!

A cimben olvasható F.h.n.k. rövidítés a Futás helyett négy kerék rövidítése, ezentúl így fogom kezdeni azoknak a cikkeknek a címét amiben majd a boardos edzésekről olvashattok. 
          Szóval ez volt a negyedik hét amitóta elkezdtem ezt az edés formát csinálni. Be kell valjam töredelmesen, hogy most csak egyszer voltam kint gurulni. Tudnék rengeteg kifogást, hogy miert nem mentem többször, de ezt most hadjuk. Ez az egy alkalom szombaton volt, amikor már sejtettem hogy sehogy se lesz meg a 3 nap ezért elhatároztam, hosszabb távra megyek. Eddig úgy csináltam, hogy oda vissza ugyan azon az úton mentem, most viszont szerettem volna egy kört megtenni. Rá is néztem gyorsan térképen, hogy ez lehetséges e, ha ugyan arra indulok el amerre szoktam. Találtam is egy útvonalat bár voltak fenntartásaim, mivel visszafele a szántóföldek között vezetett az út. Úgy voltam vele, hogy végülis terep deszkám van! Kelet felé eléggé be volt borulva ezért úgy határoztam, az erősítést majd megcsinálom ha vissza értem. Amíg a szokott úton haladtam, a beton úton addíg minden jó is volt. Sőt ahogy már az előző cikkben említést tettem róla egyre jobban bírom. Nem fárad el olyan hamar a lábam és a levegőt is sokkal normálisabban tudom venni menet közben, még 2-3 kilóméter megtétele után is. Nade elfogyott a beton. Ránézésre többnyire traktorok által használt föld út volt elöttem.  Az elején nem is volt igazán gond ezzel se. Kicsit lassabban tudtam gurulni de ment minden ahogy kell. Egy fontos dologról feledkeztem meg, a homokról. Nem is tudom mi a jó szó rá: por vagy homok. De a lényeg, hogy a talajon helyenként össze gyűlik kitöltve egy gödröt vagy mélyedést. Olyan mint egy pocsoja csak nem vizes leszel tőle hanem koszos. Az első ilyenbe ahogy bele mentem, annyira meglepett, hogy gyorsan le is ültem közelebbről szemügyre venni a dolgot. Jó igen elestem. De csak hogy érezzétek porban deszkázni; olyan mint derékig érő vízben futni. Ezután kicsit jobban oda figyeltem hogy mibe is gurulok bele. Mondanom se kell, ezen az úton jobban elfáradtam, mint ha kétszer vagy háromszor megtettem volna ezt a távot betonon. Másik talán nehezítő körülmény hogy ugyan tudtam hogy mekkora távot kell megtegyek de nem igazán éreztem, hogy mennyit haladok. Ezzel szemben mégis tetszett a környezet. Sokkal nyugisabb volt se házak, se autók, se árnyék. Na igen folyt is rólam a víz rendesen, de hát azért megy az ember sportoli, hogy megizzadjon. A másik motivációm ami a fenti képen nem látszik hogy mögöttem azért gyülekeztek a fellegek rendesen.  Végül sikerült haza érnem szárazon, de jó koszosan. Még azért kötelességtudatból megcsináltam az erősítős gyakorlatokat is, aztán végem lett mint a botnak. Másnapra jelentősen nagyobb lett az izomláz mint az eddigi edzések után, de ennek örülök, meg annak is hogy tulajdon képpen szép helyen deszkáztam végig. 
          Ha tetszett a cikk kérlek dobjatok egy like ot vagy osszátok meg, illetve kövessetek facebookon és instán, esetleg nézzetek rá patreon oldalunkra és ha kipróbalnátok a mountainboardozást keressetek meg szintén facebookon. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet sziasztok!

Sziasztok üdv mindenkinek!

A legutóbb említettem, hogy voltam kint egy jót deszkázni, a múlt héten. Nos ahogy terveztem ezt most hétvégén megismételtem. Amint azt a cím is mutatja ezt nem veszem egy kalap alá a normál edzésekkel. Alapvetőleg nem is lehet össze hasonlítani a kettőt, mégis ha nem kezdem el ezt a távolság és idő alapú edzést, akkor egy ilyen napot nem tudtam volna letolni az biztos. Régebben persze ezt nem vettem volna észre, amikor még szinte minden nap kijártam deszkázni. De most hogy pl közlekedésre már inkább az autót használom és a sport kevéssé teszi ki a mindennapjaimat így érezhető lett volna a külömbség. Sőt éreztem is! Annak ellenére, hogy már három hete csinálom a deszkás edzést. Ez a nap megmutatta, hogy még nem lehet hátra dőlni. Persze ezt semmi képp ne vegyétek negatív dolognak. Én is pozitívan állok hozzá, mert ugyan estére sok helyen fájt, de nagyon jó nap volt. Ja és ahogy a srácoknak szoktam mondani akiket tanítok boardozni: Akkor jó ha fáj, legalább érzed hogy élsz! Nade nézzük, hogy miért is volt jó ez a nap. Ugorjunk is rögtön az elejére! 
          Ébredés után elég nehezen szedtem össze magam. Biztos tudjátok, hogy milyen amikor azt érzitek, már nap elején, hogy kár is volt felkelni úgy sincs kedvem semmihez. Ezzel az érzéssel töltöttem a nap első részét. Jöttem mentem a lakásban -Jajj ezt is kéne csinálni meg azt is de fa..om! Aztán szerintem mint a legtöbbünknek egy ilyen napon, a gép elött sikerült megállapodnom. Átadtam magam a youtube világának. Szerencsére némi idő elteltével egy nagyon jó kis bicós videónál kötöttem ki. Annyira sikerült motiválnia, hogy seggbe rugtam magam és szinte gondolkodás nélkül deszka fel kocsiba be azt gyerünk. A Campónától nem messze álltam meg. Mint szinte mindenhol ahol mostanában járok itt is útfelbontások tömkelege van, de most úgy voltam vele, kivételesen kapóra jön. Egy kisseb streeteléshez ideális helyszín, van padka, kis szintkülömbségek és forgalom elől elzárt területek. Az indulás elött megnézett videó motivációja még mindíg megvolt, így el is képzeltem, hogy milyen trükköket akarok beadni és valamiért úgy voltam vele, hogy ezek majd elsőre menni is fognak. Hát nem. Kicsit megint rá kellet jönnöm, kihagytam azért pár évet. Aztán kitaláltam egy jó kis trükk sorozatot, ami majd milyen jól néz ki videón, legalábbis ezt gondoltam. Jó pár próbálkozás után de sikerült mindent beadni amit elterveztem. Ez nagyon király érzés volt. A videót amúgy meg is csináltam nemsokára majd kiteszem facebook ra. Addíg is egy fotót beszúrok ide:
Összeségében nagyon jó kis napot zártam. Örültem a beadott trüköknek. Valószinüleg csinálok még ilyet. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. Sziasztok! 

Sziasztok üdv mindenkinek!

Jelentem hétfőn belekezdtem a harmadik edzéses hétbe, de még mielöt szó esne erről el kell mondjam, hogy a múlthéten szombaton sikerült egy grátisz napot beiktatni. Így négyszer is kint voltam boardozni. Ez a szombati alkalom nem is igazán edzés volt, hanem inkább egy jó kis streetelés, vagy inkább egy laza gurulás. Nem mértem le de kb 8-10 km mehettem. Közben nézegettem a helyeket, hogy hátha látok egy-egy jó spotot. Egyet találtam is ami mellett nem tudtam úgy elmenni, hogy ne próbáljak rá valamilyen trükkre. Ez a spot egy hatos lépcső volt, jó hosszú ráfutási lehetőséggel. Be kell valjam, hogy nem voltam biztos abban, hogy tudok elég hosszút ugrani. Tudom, hogy a hat lépcső nem sok de egy patkárol is rég ugrottam le nem, hogy több lépcső magasságból. Najó ez a patkás dolog talán kicsit tulzás, de a lényeget értitek. Végül persze rá próbáltam és minden zökkenő mentesen sikerült is. Ezt az egészet fel is vettem, de sajnos az az egy felvétel amin az urás volt azt nem mentette le a kamera, én meg ott helyben nem ellenőriztem hogy jól sikerült e a felvétel. Hiba volt. Ezt leszámítva nagyon jó nap volt és biztos, hogy majd szeretném megismételni, főleg hogy újra vegyem a lépcsős trükköt.  
        Na de térjünk vissza erre a hétre. Hétfőn belevágtam az eddzésbe méghozzá pár újítással. Ugyebár azt a múltkor említettem, hogy a rendesen felfújt kerekeknek köszönhetően gyorsabb lettem, ezért többet kell guruljak ahoz, hogy meglegyen a 20 perces edzési idő. Ezt most be is tartottam és így már több mint 5 kilómétert megyek egy alkalommal. A másik újdonság amit bevezettem az ez:  A deszkán egyensújozvan kb 10 percet erősítek. Ennek köszönhetően a teljes edzésre fordított idő már több mint fél óra. Ami még mindig kevesebb mint az ideális, de a kezdeti 14 perchez képest már egész jó. 
     Eddíg a héten kétszer voltam kint és most amikor befejezem ez a cikket indulok a harmadik körre, így ezen a héten is sikerül teljesíteni a 3 alkalmat. Ennek a rendszerességnek köszönhetően egyébként már elkezdetem észrevenni változásokat, de erről majd legközelebb írok. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet hamarosan újra jelentkezem. Szevasztok!

Sziasztok üdv mindenkinek!

Jelentem a lelkesedés kitart továbra is. Túl vagyok a második hét edzésein. Hétfőn megvolt az első nap, immáron hosszabb távval. Annak ellenére, hogy a mult heti táv is kellő képpen kifárasztott, az edzés hosszát keveseltem. Azt gondoltam magamban, hogy 13 perc másoknál csak a bemelegítés szokott lenni én meg ezt hívom edzésnek. Ejj, de valahol el kellet kezdeni. Tudom nem jó magunkat másokhoz viszonyítani, de akárhogy is nézem a 13 perc tényleg kevés volt. Az új hosszab távot 21 perc alatt sikerült első körben teljesíteni. Ezzel az idővel eggyenlőre megelégszem, főleg azért mert mikor végeztem vele már minden bajom volt. Zúgot a fülem, lüktettet a fejem, patakokban folyt rólam a víz és persze a levegő vételért komoly küzdelmeket folytattam. Jó messze vagyok még a régi kondimtól gondoltam magamban mikor már kitisztult a fejem és nem kellett mantrázzam, hogy orron át be szájon ki. 
        A második napon kis kitérőt kellet tegyek a szokott útvonalról, mert hát oké hogy nem vagyok erőm teljében, de ez a deszka a mostani szintemhez képest is túl lassan gurul. Persze hogy lessú volt, hisz alig volt a kerekekben levegő. A kocsi is máshogy viselkedik ha lapos a kerék. Szóval helyre állítottam a keréknyomást és már száguldottam is tovább, hogy meg legyen a napi táv. Az idő mérőn is meglátszott, hogy javult az átlag sebességem. Tanulság, ha streetelni mentek mountainboarddal vagy csak gurulni A-ból B-be akkor a kerekek legyenek a maximum érték köré fújva, mert úgy sokkal jobb gurulási élményben lesz részetek. Viszont ha ezek után elmentek dh ra vagy csak simán lejtőzni valahol, akkor ne felejtsétek el a kerék nyomást kicsit alacsonyabbra korrigálni, mert túl gyorsak is lehettek lefelé ami nem mindíg előny. Főleg fék nélkül. 
       Szerdán is kimentem annak ellenére, hogy nagyon meleg volt és már latolgattam, hogy pihenő napot kéne tartsak. Még szerencse, mert a hét második fele nagyon be sűrűsödött és sajnáltam volna ha nincs meg a célként kitűzött heti három nap. Így viszont meg lett szóval elégedett vagyok. Legalábbis ezzel a részével a dolognak. Ugyanis egy jó és egyszerre rosz dolgot tapasztaltam, mikor vissza értem az ugyebár már hosszabított útból. Az előző napi kerékfújásnak meg persze szertném azt hinni, hogy a javuló kondíciómnak köszönhetően a táv ami hétfőn 21 perc volt megtenni, most 18 percet vett csak igénybe. Ez persze tök jó csak emiatt most még hosszabb távot kell menjek, hogy meglegyen a minimum húsz perces edzési idő, ami amúgy még mindig átlagon aluli, de mint mondtam valahol el kell kezdeni. 

Hamarosan jelentkezem a további fejleményekkel addíg is köszönöm a megtisztelő figyelmet sziasztok! 

Sziasztok üdv mindenkinek! 

        Nemrég volt egy kis szabad időm, így kimentem egy jót boardozni. Sajnos erre ritkán szánok időt, nem is igazán értem hogy miért, hiszen amikor nem ezt csinálom azon elmélkedem, hogy hol is lenne jó deszkázni vagy, hogy mien videót lenne érdemes készíteni, esetleg mien új elemekkel kéne bővíteni az xeleven dirtparkot. Szóval időm és gondolotaim nagy részét ez tölti ki, mégse megyek el deszkázni szinte sose. A mostani alkalom során viszont rá jöttem, hogy én ezt szeretem csinálni, csak épp pont erre nem szánok időt, energiát.
         A másik ebből adódó dolog amit sajnos most megtapasztaltam, hogy már nem is megy úgy mint régen. A board nem gurul olyan gyorsan,  mint azelött és az ugrásaim is meglehetősen gyatrák. Ehhez persze az is párosul, hogy a testtömegindexem se olyan mint amikor még aktívan sportoltam. Egyszóval elpuhultam, ez van. Na de azt találtam ki, hogy mostantól elkezdek edzeni, persze ezt már rengetegszer kitaláltam az elmult években, akkor ez most mitől lesz más? Attól, hogy valószínüleg eddíg nem jól közelítettem meg a dolgot. A futás nem ez én világom nem is tudtam pár alkalomnál többet magamra erőltetni, az úszás tetszik, de macera egyszer sikerült elmenni ami jó volt, de sok idő, meg ha már az ember kifizeti a belépőt akkor csak ott van 2-3 órát. Lássuk be ennyi szabad idő ritlán van egyben úgy, hogy még sportolási kedv is társuljon hozzá. Az otthoni edzegetés nem rosz de nem ad elég motivációt. Így tehát nem marad más mit a deszkázás, hogy ez eddíg nem jutott eszembe.
       A terv a következő: hetetnte legalább háromszor kimegyek gurulni. Elösszőr kissebb távon majd növelem. Ahhoz, hogy nyomon tudjam követni a teljesítményt letöltöttem egy appot ami méri a sebességem és a megtett távot. Külön kis érdekesség, hogy elsőre sikerült egy olyat találni amiben a gördeszkázás benne van mint edzési lehetőség, ez mennyire jó már! Szóval az alaptáv: Ezt a távot a mult hét folyamán sikerült a minimum 3 alkalommal teljesíteni szóval az első hét pipa. Azt azért nem mondanám hogy hú de edzésbe jöttem, mert a harmadik alkalommal is kifullasztott még ez a rövid táv is. Na de majd a második hét. 

Köszi a figyelmet nem sokára jelentkezem a továbbiakkal sziasztok!

Üdv mindenkinek. ;) 

Rég nem írtam már ide úgy, hogy arra gondoltam itt az ideje. 
       Rögtön a lényegre is térek, mivel tél van és nem tudunk mountainboardozni nem marad más mint a snowboard. Nándi barátommal a múlt hétvégén el látogattunk az Eplényi sí pályára, megvallom őszintén még sose voltam ott legalábbis télen nem. Azért esett a választásunk erre a pályára mert biztosan tudtam hogy rendesen van hóágyúzva. Sajnos erre szükség is volt mivel már a tél sem a régi, így február elején kifogtunk egy +8 fokos hétvégét. Ennek ellenére a pálya kifogástalan volt. Azt kell mondjam, hogy várakozásaim ellenére abszolút pozitívan csalódtam. A pálya jól karban tartott a felvonók modernek biztonságosak a személyzet pedig segítőkész és szerintem az árak is rendben vannak. 
        Sajnos az első csúszásnál mind a kettő kötésem felső pántja elszakadt. Hozzá kell tennem hogy a deszkám már vagy 3 éve a szoba sarkában szomorkodott és nem hogy havat de még az eget se igen látta :( Viszont ennek köszönhetően 2 dolgot is el tudok nektek mondani. Az egyik, hogy úgy is le lehet jönni a pályán hogy csak a lábujjaidat fogja a kötés (persze ez nem biztonságos és szerintem csak max kék jelzésű pályán kivitelezhető.) A másik, hogy a board bérlés is jól van megoldva könnyen és egyszerűen kaphatsz egy deszkát és ami + jó, hogy elég jóféle  boardok állnak a rendelkezésre. A deszka csere után vissza tértünk a pályára. Nos igen a pálya, ezen a téren is szerintem magyar viszonylatban elég jót hoznak változatos egyikből át lehet csúszni a másikba és még egy kis fun park rész is van egy két box korlát ugró ilyesmik.
       A sok jó mellet egy dolgot azért kiemelnék negatívumként, az pedig az, hogy ha nem gps el mentünk volna oda akkor nehezen találtuk volna meg a pályát mert sehol nincs kitáblázva hogy hahóó hü..e erre kell menni ha síelni akarsz!! Meg persze a pálya hossza ami még esetleg kifogásolható de erről nem ők tehetnek ez olyan mint a magyar narancs kicsi sárga de a mienk, bár sárga hóba szerencsére nem futottunk bele :)  Ha még idén mennétek valahova országon belül akkor csak ajánlani tudom nektek az eplényi pályát. 

Köszi a figyelmet!! Jó deszkázást !!